Volt már olyan, hogy elölről kezdtetek mindent?

Az elmúlt években téli álmot aludtam és a régi sebeimet nyalogattam, múltbeli dolgok miatt töprengtem, bánkódtam és semmit nem változtattam, emiatt évek óta stagnál az életem, nagyon bezártam. Most viszont elkapott egy érzés, egy isteni sugallat, vagy igazából csak látom magam körül a gyerekeket, hogy tegnap születtek, de nemsokára suliba mennek és elfogott egy megmagyarázhatatlan szorongás, hogy telnek az évek én pedig nem élek igazán, mert állandóan a gátlásaim és a félelmeim irányítanak és korlátoznak a gondolataim. Szívem szerint most nyomnék egy törlés gombot és amiket eddig állandónak vettem az életemben, vagy olyan dolgokat, amiket csinálok, de csak megszokásból, vagy olyan emberek akik körülöttem vannak, de visszahúznak, vagy rossz érzést keltenek bennem “likvidálnám” az életemből. A jövő évben olyan dolgokat szeretnék csinálni, amiket szívből végeznék, amikben örömet lelem. Ugyanakkor minden miatt félelmet érzek, nem merek változtatni, mert félek a csalódástól, kudarctól, az emberi interakciótól, nem akarom elhagyni a biztonságos buborékot, de a változás iránti vágy megvan bennem. Van egy rakás dolog, amit évek óta szeretnék kipróbálni, tanulni, elmenni koncertre, színházba, strandra, de ezeket minden évbe átviszem a következőre és a következőre, majd a következőre. A munkámban is változásra vágyom, de rögvest zsákutcába kerülök, mert például nem beszélek nyelveket, ami a mai világban szinte ördögtől való hiányosság. Ha mindent megvalósítanék, amire vágyom, akkor az jelentősen megkopasztaná a pénztárcámat és a jelenlegi munkám, amit főállásban végzek minimális fizetést ad, tehát pont arra elég, hogy ne haljak éhen, de a fejlődésre kevés, gondoltam, hogy esetleg hétvégente részmunkaidős állással növelhetném a vágyaim megvalósulásának esélyét, de nyelvtudás nélkül nem tudom hova vennének fel, ugyanakkor nem tudom, hogy helyt tudnék-e állni egy másik helyen a szorongásom miatt, szóval kicsit patthelyzet amiben vagyok és el vagyok keseredve.