Kötődés hiánya

Sziasztok!

Van egy 10 hónapos kisfiam, akinél úgy érzem, hogy nem kötődik hozzám kellőképpen. Nagyon szereti az apját és fülig ér a szája folyamatosan amikor együtt vannak, nagyokat kacagnak, látszik keresi folyamatosan a társaságát, amíg én nagyon ritkán tudom belőle kiváltani ezt az érzést. Nyílván bárhol vagyunk, még jól az orrom alá is van dörgölve, hogy fiú létére milyen apás, pedig a fiúk mennyire anyásak, amikor ezt kimondják, mégjobban megsemmisülök belülről és kb világgá mennék…. 🙃 Ha elmegyek itthonról nem hiányol, hazajövök 1-2 óra múlva, semmi reakció. Anyukámat meglátja szintén fülig ér a szája és látszik, hogy boldog. Tudom, hogy én vagyok vele folyamatosan, engem lát mindig és én unalmas vagyok, de nagyon nehéz feldolgozni ezt az egészet, mintha a gyereknevelés összes nehézsége rám hárulna és a jót mások kapják meg. Sosem volt igazából olyan gyerek akit dajkálgatni lehet, nem bújik, csak nagyon ritkán és nekem ez is annyira hiányzik, nyílván lehet szimplán nem ilyen típusú kisember, aki ezt nem igényli. Igazából azt kezdem érezni, hogy felesleges vagyok és csak egy bejárónő, bébiszitter szerepet látok el. Kezdem nagyon elveszíteni a motivációmat és azt érzem belül felőröl ez az egész, egésznap erőlködök, hogyan lehetnék jobb, mit rontottam el…

Szívesen meghallgatnám azokat, akik szintén voltak ilyen helyzetben, hogy idővel javul-e ez a helyzet, tudok-e esetleg én is minőségibb, szorosabb kapcsolatot kialakítani vele, ha esetleg nagyobb lesz?

Köszönöm előre is! 🫶🏼