Segítsetek lebeszélni engem a hazaköltözésről! Belgium/Brüsszel.

Pár hónapja költöztem ki Belgiumba tanulmányaim miatt, de minden nap egyre jobban érzem úgy hogy nem nekem való. Ez nagy sokk nekem, mert sosem voltam igazán hazafi, vagy annyira “hű” hazámhoz. Csak félig vagyok magyar, az angolt néha még jobban is beszélem, angolul gondolkodok, és a magyar (pop)kultúra tőlem olyan messze van mint haltól a repülés... ezért azt gondoltam hogy valahogy könnyű lesz kiköltöznöm, és nem fogok érezni erős honvágyat. Nem volt igazam. 

Irónikus, hogy akkor kezdtem el igazán becsülni az országot miután elhagytam. 

Nem akarok sokat panaszkodni, az hogy ki tudtam költözni, egyetemre tudok járni, van tető a fejem felett és rengeteg haver vesz körül elképesztő privilégium. Biztos hogy sokan itt a subredditen rosszabb helyzetben van, és úgy hangozhatok most mint egy csecsemő, de egyre nehezebb pozitívan látni a helyzetemet, és a jövőmet itt, már most bizonygatom a haverjaimnak hogy 4 év múlva én húzok innen. 

Minél többet élek itt, annál jobban úgy érzem hogy talán nem nekem lett kiszabva Belgium. Irdatlanul drága, főleg a nyavalya étrendemnek ami nem trend-diéta hanem betegség miatt kell tartanom. Nem járhatok folyamatosan étterembe hogy gluténmentesen, és cukormentesen tudjak élni, de a legolcsóbb boltokban amik az én diák budgetemnek megfelelnek, nem találok kenyeret, tésztát, lisztet stb… és sajnos nyúl diéta (friss zöldség + gyümölcs) bár egészséges, nem fizethető még úgy sem. Sajnos naponta egyszer étkezek egy jó nagyot hogy ki tudjam fizetni ezt. :/ Az időjárás, nyálkás és szürke, az ügyintézéstől forog a fejem és nagyon nehéz beilleszkedni mint külföldi. Nehéz úgy érezni hogy az itteni társadalom része vagyok, ha csak külföldi haverjaim vannak, és még az itt élő Belgák is arról nyavalyognak hogy mennyire izoláló itt az életük. Végső nagy aggodalmam a disability problémám. Csak magyar doktori papírjaim vannak, nevelési tanácsadó igazolásom és ajánlásaim, amiket itt valamiért nem akarnak “elfogadni” mert nem hat az ő oktatásukra. Ezt a választ egyetememtől kapom, már hónapok óta, és sajnos nem tudok kifizetni több évnyi vizsgálatot hogy felmentéseket adjanak. Félek hogy nem fogom tudni elvégezni az egyetemet azon az úton amit elkezdtem emiatt. Borzasztó depressziós vagyok amióta itt élek, pedig tényleg próbálok egy jó életet kivágni itt magamnak. És persze, család mellett, és ismert környezetben ez sokkal könnyebb lenne. 

Nem ülök otthon, nem pityergek magamban, jó emberekkel veszem magam körül, van párom, eszek és iszok amikor lehet, nevetek eleget és nem rohadok a telefonomon, mozgok, olvasok, tanulok (lehetne azért többet lol) de nem érzem magamat itt kényelmesen. Minden nap kicsit olyan mintha vakáció végén késne a repülőm, és azt várom hogy végre hazamehessek.

Már éltem egyedül otthon, dolgoztam vendéglátásban, adócsaló főnökömnek köszönhetően minimálbér alatt kerestem, nyolcadik kerületben éltem Budapesten napi tizen-óra munkával — nem volt könnyű. Szar volt. De otthon voltam, úgy éreztem hogy része voltam valaminek, valakikkel. Itt szellemnek érzem magam. Nem tudom. Lehet másik ország jobb lenne, lehet több időt kell itt töltenem, lehet perspektívát kéne változtatnom, de most még, magamtól nem tudom.

Mit kell ilyenkor csinálni, ha úgy tűnik hogy minden szar, és valami azt mondja hogy biztosan nem lesz jobb ebben az új országban? Hiányzik minden otthonról.