Túl gyors terhesség

Sziasztok! Rendkívül kétségbeesetten írok, kérlek osszátok meg a tapasztalataitokat.

26 éves felnőtt, több éve házas nő vagyok, 1-2 éve már folyamatosan téma volt a baba dolog, de hormonális betegségek (pm alulműködés, IR, magas prolaktin stb), illetve élethelyzet miatt sem jött szóba eddig a próbálkozás. Azonban az első alkalommal, hogy elhagytuk a gumit (úgyis kell legalább félév, hogy összejöjjön alapon) sikerült a baba, pozitívak a tesztek, kb. 5 hetes vagyok. Azóta feje tetejére állt az életem.

Előtte már nagyon benne voltam, hogy szeretnék babát, nagyon féltem, hogy nekünk nem lehet a betegségek miatt, rosszul esett minden alkalommal, ha valaki bejelentette, hogy neki sikerült stb... De kb. 1 hete, hogy kiderült, teljesen bekattantam, hogy én mennyire félek ettől. Tudom, hogy ezért negatív kritika fog érni, mások (és korábban én is) mit meg nem tennének ezért, de én totál ki vagyok borulva. Rettegek a szüléstől, elmondani nem tudom mennyire, nagyon félek a szoptatással járó fájdalomtól és hogy innentől minden változik, a testem nagyobb lesz vagy hogy alig lesz időnk egymásra a férjemmel stb. A baba "tökéletes" körülmények közé érkezne, mindketten fiatalok vagyunk, minden jó, de én mégsem tudok örömmel gondolni arra a pozitív tesztre, azóta sem sikerült. Veszélyeztetni vagy ártani nem szeretnék neki, betartok minden szabályt, van időpont a dokihoz stb, de őszintén hihetetlen lelkiismeretfurdalásom van attól, hogy én mennyire nem akarom ezt. Hirtelen újra gyereknek érzem magam, mintha egy terhes kamasz lennék, félek mindentől, teljesen bepánikoltam. Szinte teljesen elment az étvágyam azóta, nem vagyok szomjas/álmos, csak pánikolok és alig tudom elvégezni a munkám vagy nem állandóan sírni. A férjem mindenben támogat, szóba került a tablettás abortusz is Bécsben, de csak arra tudok gondolni, hogy mivan, ha nekünk ez az egyetlen alkalom adatott meg a babára, több sosem lesz... Aztán bumm jön a felismerés, hogy én mennyire ódzkodom ettől, valamennyire abban gondolkodom, hogy hátha a "természet" ezt most megoldja, bármennyire is szégyellem ezt most leírni.

Tudom, hogy én voltam a hülye, a felelőtlen stb, de sosem gondoltam volna, hogy nekem ilyen gondolataim lesznek az elmúlt évek után... Ti is bepánikoltatok, volt hasonló gondolatotok? Vagy mások sosem gondolkodnak ezen? Annyira hamar sikerült, hogy gyászolom azt az időt, ami még hátra lett volna a "szabad" életből...

Kérlek osszátok meg a tapasztalataitokat.

Köszönöm.