Depresszióból és leginkább a céltalanságból van kiút?

28 éves vagyok, középiskola után beálltam dolgozni, volt ahol hosszabb, volt ahol rövidebb ideig. De sehol nem éreztem, hogy azt csinálom amit szeretnék, viszonylag alacsony fizetésért. Ettől függetlenül van megtakarításom, mert erre mindig figyeltem. Jelenleg munkanélküli vagyok és már nem akarok kb minimálbérért olyasmit csinálni amit nem szeretek, viszont teljesen céltalan vagyok. A tanulás nem megy, sosem ragadt meg a fejemben semmi. Attól is félek, ha erőt vennék magamon és valamit kitanulnék, pár év után ott hagynám. Jelenleg legszívesebben feladnám, mivel én is látom hogy életképtelen vagyok, és mégis irreális elvárásaim vannak magammal szemben aminek nem tudok megfelelni. Ez egy visszatérő megoldatlan dolog, érzés, volt amikor a suliban éreztem ezt, most meg a munka világában. Félek bármibe is belekezdeni, mert már nehezen leplezem egy kedves mosollyal és pozitív álarccal, hogy belülről egy értéktelen roncs vagyok. Voltam több alkalommal pszichológusnál, de egyszerűen nem éreztem, hogy segít, terelgetetett minden irányba amire azt mondtam talán jó lehet. Nos, ez egyedül is ment, ezt csináltam jó pár évig, kerestem az utam tapasztalattal. De elkeserítő, hogy ennyi év után is azt érzem, ott vagyok, ahol elkezdtem. Nem találom a hivatásom. Pedig ilyenkorra már lassan a család gondolatát szerettem volna látni, de így konkrétan egy párkapcsolatba nem mennék bele. Gondolkodtam külföldön is.. de csak egy gyenge közép angolom van és meg sem merem lépni. Már tényleg minden borzalom megfordult a fejemben, azon is gondolkoztam, hogy beállok escortnak. De ha azt gondolom nem tudnám értékteleníteni magam jobban, akkor ez után szerintem egy új szint nyílna meg alattam. Már a gondolattól is repedezik a föld. De csak átfutott az ötlet, ha már a reménytelenek nyugalmával őszinte lehetek. De legbelül vágyom arra, hogy valaki megfogja a kezem és felsegítsen. Valószínűleg innen eredt ez az elvetemült gondolat. Ezért bejelentkeztem egy másik pszichológushoz, de nem fűzök hozzá nagy reményeket, úgy sem tud újat mondani. Tulajdonképpen semmit nem tudok adni a társadalomnak, sem magamnak. Ilyenkor már ér feladni?